Szibériai tigris

Megjelenése:

A legnagyobb méretű tigrris alfaj,és egyben macska.Testhossza 2,3,3-4 méter,testtömge 100, 106 kilogramm.Világosabb sárga, és vastagabb a bundája, mint a trpusi alfajoknak.

Elterjedése:

Azon a területen él ahonnan a feltételezések szerint az összes tigris származik.Az 1200-as évek elején gyakori állat volt Kína északkeleti részén,Koreában, Mongólia északkeleti részen és Délkelet-Szibériában.Jelenleg csak egy igen kicsi populációja és vadon Szibéria távol-keleti területein az Amur vidékén és Usszuri-földön valamint Északkelet-Kínában.

Életmódja:

Éjszaka vadászik,főleg nagytestű növényevőkre, szarvasra, vaddisznóra, de esetenként még a medvét is elejti. Körülbelül 5 naponta ejt el egy nagyobb vadat, amelyből 50 kilónyi húst is fel tud falni egyszerre. A tetemhez később is visszajár.Magányosan él a territóriumán belül.Általában kitárnek egymás elől, ritka az ellenségeskedés.

Szaporodása:

A kölykeit nevelő anya messze elkerüli a hímeket, mert azok megölhetik a kicsinyeiket. Bár több külyke is születik, többnyire csak 2 marad életben, egy hím és egy nőstény, feltehetően a versengés miatt, amely főleg az azonos nemű testvérek között kifejezett. Ők egy ideig az anyjuktól való elválás után is együtt maradhatnak.

Természetvédelmi helyzet:

A faj egyedszámának mélypontja az 1930-as években volt, akkor alig több mint 50 egyede élhetetlen volt. A védelemnek köszönhetően száma lassan nőni kezdett, az 1980-as évekre elérte a 200-at és az 1996-os állománybecslésnél az orosz populációt, amely a legerősebb, 430 egyedre becsülték. Vadon mindössze 400-500 egyed él és a szigórú védelem ellenére az orvadászat még most is veszélyezteti a létét. Az állatkertekben jóval gyakoribb, ugyanis köszönhetően a trópusi tigriseknél olcsóbb tertásának(nincs melegház-igénye), az állatkertek többnyire ezt az alfajt választották. Magyarországon is a leggyakoribb állatkerti tigrisalfaj, látható Budapeten, Debrecenben, Nyíregyházán, Győrben, Jászberényben is.

                                     Delfin

A Kardszárnyú delfin (Orcinus orca - ördög delfin) az ókor óta ismert. Tudta, hogy a kardszárnyú delfin bőre alatt 6-10 cm vastag szalonnaréteg van? És hogy a heréit illetően is hatalmas méretekkel büszkélkedhet? (mértek már 23 kg-os herét is, darabonként!) Rajta, fedezzük fel a vizek egyik ragadozóját...

A kardszárnyú delfin a cetek (Cetacea) rendjén és a fogascetek (Odontoceti) alrendjén belül a delfinfélék (Delphinidae) családjába tartozik.

Földünkön élő összes kardszárnyú delfint nem sorolják egyértelműen egyetlen fajba.
Az Antarktisz térségében élő, kisebb termetű kardszárnyú delfineket (Orcinus nanus vagy Orcinus glacialis) künön fajnak is tekinti néhány tudós.

A kardszárnyú delfin  megnevezés a hím kard alakú hátuszonyára utal, de más nyelveken a kardszárnyú ragadozó, "gyilkos" természete miatt kapta a nevét: spekkhoggar jelentése pélsául: szalonnatépő.

A kardszárnyú delfin méretei és felépítése

-A kardszárnyú delfin a legnagyobb testű delfinfaj (a cetek között csak a közepes nagyságúak közé tartozik).
-A hím átlagos hossza 8 m, a nőstényé 7 m. A borjak születéskor 2-2,4 m hosszúak.
-A felnőtt állatok elérhetik a 7200 kg.
-A Kardszárnyú teste vaskos, áramvonalas.
-Feje lekerekített, a csőre alig észrevehető.
-A hátuszonya hosszú, a hímeké háromszögletű, a nőstényeké is a fiatal állatoké kisebb, hátrafelé hajló.

-A melluszonyai evező alakúak, hosszúak. (A hímeknél a melluszony a teljes testhossz 20 %-a lehet, a nőstényeknél ennél kisebb):
-A felnőtt állatok koponyája 60-120 cm hosszú.
-Az alsó és a felső állkapocs egy-egy oldalán 10-13 erős, hegyes fog van. A fogak ovális keresztmetszetűek, befelé és hátrafelé görbülnek. Amikor a száj csukva van, a felső fogak az alsó fogközökbe illeszkednek. A felnőtt állatok foga 12 cm hosszú lehet, de ennek csak egyharmada emelkedik ki az ínyből. Mint a többi delfinnél, minden fog azonos formájú, nincsenek metsző-, szem- és zápfogak.
-A gerince 52 csigolyából áll: 7 nyakcsigolya, 12 hátcsigolya, 10 ágyékcsigolya és 23 farkcsigolya van.
Az első négy nyakcsigolya egyetlen merev egységgé olvad össze.
-11-13 pár bordája van, ezek közül 6 pár kapcsolódik a szegycsonthoz.

• A bőre alatt 6-10 cm vastag szalonnaréteg van; zsírjuknak köszönhetően az állatok két hónapig is koplalhatnak különösebb baj nélkül.
  Egy 4,3 m hosszú delfinnek 46 literes tüdeje volt.
  A herék súlya meghaladja a 10 kg-ot, de mértek már 23 kg-ot is (ez csak az egyik here).

Élőhelye

Valamennyi óceánban előfordul. A zajló jég pereméig is elvándorol a kedvelt zsákmányaiért.

A hűvös éghajlatú partmenti térségeket jobban kedveli, mint a trópusi övezetet és a nyílt tengert. Legnagyobb számban az Antarktiszt körülvevő tengerekben él. Ha útra kelnek, naponta átlagosan 100 km-t tesznek meg. Bizonyos területekre ugyanazok a kardszárnyú delfinek évről évre visszajárnak, így a tudósoknak lehetőségük nyílik alapos tanulmányozásukra, a delfinkedvelő turistáknak pedig a velük való találkozásra.

Életmódja, viselkedése

A kardszárnyú delfinek igazi ragadozók, szinte minden kellően nagy tengeri állatot megtámadnak és elfogyasztanak. A halak mellett megeszik a delfineket, fókákat, tengeri madarakat, de még a náluk sokkal nagyobb bálnákat is. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy valaha is embert téptek volna szét.

Szaporodásukról elég keveset tudunk.

A vemhesség különböző források alapján 12-17 hónapig tart. Akárcsak a többi cetfajnál, egyszerre csak egy utód jön a világra. A szaporodási idény nem köthető egyetlen évszakhoz, de a borjak többsége ősszel vagy tél elején születik. A nőstény utódait egy éven át szoptatja.

Élethossza:

A nőstények átlagosan 50 évig élnek, a hímek viszont csak 29 évig. Természetesen elélhetnek jóval hosszabb ideig is, a nőstények 80-90, a hímek 50-60 évig. A negyedik évtizedükön túljutott nőstények általában már nem fogamzóképesek. Mivel két ellés között 4-5 év is eltelik, egy nősténynek élete során 4-6 borja születik.Társas lények, 5-20 tagú rajokban élnek.
Egy-egy ilyen raj többnyire egy idősebb nőstényből, utódaiból és leányaitól született unokáiból áll; a családtagok egész életükön át összetartanak.

A kardszárnyú delfinek gyors úszók:

A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak, 50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre magukat, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani. Gyakran függőleges helyzetben állnak, és fejüket a víz fölé emelik; ez a viselkedés a kémlelés (spyhopping). Máskor farkukkal, vagy melluszonyaikkal csapkodják a vízfelszínt.
Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat, jöhet az újabb merülés.

Hangjelekkel kommunikálnak

A kardszárnyú delfinek, más delfinekhez hasonlóan, hangjeleket bocsátanak ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján tájékozódnak és a zsákmányukat is így találják meg. A visszaverődő hanghullámok alapján képesek azonos nagyságú, de különböző fajú halakat megkülönböztetni.

A kardszárnyú delfin színei:

A fekete a háta és hófehér a hasa.
A has háromágú villához hasonló fehér foltja a szájtól a végbélnyílás mögöttig húzódik, a hátuszonya mögött a delfin oldalára is felnyúlik.
Feltűnő fehér foltja  van a szeme  mögött is. Közvetlenül a hátuszony mögött van egy nyeregszerű szürke folt.  A fiatal állatokon a fekete részek szürkés, a fehér részek sárgás árnyalatúak is lehetnek.  Az Antarktisz térségében élő delfineknél gyakori, hogy a hátuk nem fekete, hanem szürke színű. A szem mögötti fehér folt alakja, a nyeregfolt mérete és a hátuszony alakja igen változatos. Ezek azok a vonások, amelyek alapján szinte minden példány megkülönböztethető társaitól.

A kardszárnyú delfin élősködői:

A Cyamus orcini nevű élősködő rák kifejezetten a kardszárnyú delfinekre szakosodott. Találtak már a nemes ragadozó testén remorát is, ez egy vérszívó hal, cápaszopónak is nevezik. Ezek miatt a kardszárnyú delfin szeret vakarózni, és mert az uszonyaival nem tud, a sziklákhoz dörzsöli magát.

Rendszertani hely:

osztály: emlősök (Mammalia); rend: párosujjú patások (Artiodactyla); család: zsiráffélék (Giraffidae)

Leírás:

Földünk legmagasabb jelenkori állata, fejbúbmagassága akár 5,4 m is lehet. Testtömege mintegy 1200 kg, de a nőstények ennél gyakorta könnyebbek, a nagytestű bikák viszont, szélsőséges esetben 1600 kg-nál is nehezebbek lehetnek. Szőrzetének alapszíne fehér vagy sárgás, foltjai pedig jobbára sárgásbarna, vörösesbarna, néhol egészen sötét feketésbarna színűek.

Elterjedés, élőhely:

A nyílt akácialigeteket, fás szavannákat kedveli. Elterjedési területe még ma is viszonylag nagy, a Szaharától délre eső övezetben éppúgy előfordul, mint Dél-Afrikában. Ez az elterjedési terület azonban csak Kelet-Afrikában összefüggő, más vidékeken csak szórványos, illetve szigetszerű. E nagy területen az egyes populációknak némileg eltérő környezeti viszonyokhoz kellett alkalmazkodniuk, ami számos alfaj kialakulását eredményezte. A természettudósok manapság nyolc, némelyek kilenc alfaját különböztetik meg.

Életmód, táplálkozás:

Változó létszámú csordákat alkot, ahová néha csak 3-4, máskor 30-40 egyed tartozik, de olyan csordát is megfigyeltek már, amelyben legalább 70 egyed élt együtt. A csordák jellemző egyedszámát általában az adott terület eltartó képessége határozza meg. Tápláléka főként az akáciák és más fák leveleiből áll, amelyeket hosszú nyelve segítségével nagy ügyességgel szakít le. Hosszú nyaka segítségével a fák koronáját is eléri, s emiatt nemigen kényszerül megosztani táplálékát a szavanna többi nagypatásával.

Szaporodás, egyedfejlődés:

Vemhességi ideje egy évnél is hosszabb, mintegy 450-460 nap. Az újszülött kiszsiráf a születését követő 30 percen belül már igyekszik lábra állni, s az esetleg többségében - még ha reszkető lábakkal is - sikerül neki. A kiszsiráf 10-13 hónapig anyatejen él, felcseperedve pedig a 25 éves kort is megérheti.

Érdekességek:

A zsiráf rendkívül hosszú nyakában csak hét nyakcsigolyát találunk, hasonlóan az emlősállatok többségéhez. Emiatt a zsiráf csak kis mértékben tudja nyakát görbíteni. Bár a hosszú nyak és lábak a táplálkozáskor nagy segítségére vannak, iváskor azonban problémát jelentenek. A legtöbb zsiráf ilyenkor azt a módszert követi, hogy mellső lábait szétterpeszti, nyakát pedig a víz fölé hajtja. Ebben a testhelyzetben a zsiráf nagyon sebezhető, mert nem tud rúgni, vagy gyorsan elszaladni, ha pedig megcsúszik, szinte biztosan nyakát szegi. A zsiráfbikák hosszú nyakukat védekezésre is használják, a nyak erőteljes lendítésével ugyanis nagyokat tudnak ütni. Így verekszenek meg egymással a zsiráfbikák is. Emellett veszedelmes rúgásokkal is védik magukat.

A Budapesti Állatkertben először 1868-ban volt látható ez az állatfaj. A zsiráftehén, aki Erzsébet királyné közbenjárására a császár ajándékaként május 13-án érkezett Schönbrunnból, már vemhesen került Pestre, és még abban az évben, augusztus 18-án megszületett a kiszsiráf. Ezzel a Budapesti Állatkert lett a világ harmadik olyan állatkertje, ahol kiszsiráf született. Külön érdekesség, hogy az újszülött az első olyan zsiráfborjú volt, amelynek már az anyja is fogságban látott napvilágot. A múlt században több zsiráf is élt az Állatkertben, s néha szaporodtak is. 1912-ben két pár zsiráf érkezett, de őket nem sikerült szaporodásra bírni, csak kérőbb, 1934-ben született újból budapesti zsiráf. Ez a zsiráfborjú azért is különleges, mert ő volt az első fogságban született masszai zsiráf (Giraffa camelopardalis tippelskirchi). Jól szaporodó zsiráfállományunk a második világháborúban odaveszett, s csak 1965-ben sikerült újabb példányokat szerezni. Azóta folyamatosan láthatók zsiráfok a Budapesti Állatkertben.

Hétpettyes katicabogár 

Státusz
••••••• Nem veszélyeztetett •••••••
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Cucujiformia Család: Katicabogarak (Coccinellidae) Nem: Coccinella Faj: C. septempunctata
Tudományos név
Coccinella septempunctata Linné, 1758

A hétpettyes katicabogár (Coccinella septempunctata) egy közismert és elterjedt európai bogárfaj, amely nem csak esztétikus, de rendkívül hasznos, így méltán népszerű. Számos nyelvben becéző neve van, magyarul is illetik kata, katica, katóka, bödebogár, tehénke nevekkel. Észak-Amerikában betelepítették.

Megjelenése 

A faj neve onnan ered, hogy piros szárnyfedőit hét – fedőnként 3,5 – fekete petty díszíti. Feje fekete, torához hasonlóan, de mindkét testtáján látható két fehér folt. Csápjai rokonaihoz hasonlóan bunkós végűek. A kifejlett katica 5-8 milliméter hosszú, alakja jellegzetesen „bogárhátú”.

A 4-7 milliméteres lárva teste rücskös, hernyószerű, de jól fejlett 6 ízeltlába van. Színe alapvetően szürke vagy fekete, amit sárgás foltok tarkítanak.

Életciklusa

A hétpettyes katicabogár gyakorlatilag mindenhol megtalálható, ahol növények és rajtuk élősködők tetvek megtalálhatóak. A kifejlett példányok tavasszal rakják le levelek fonákára maximum 400 petéjüket, amelyek egy héten belül kelnek ki. A ragadozó lárvák igen mozgékonyak, és négy vedlésen mennek keresztül, míg végül bebábouódnak. Az utolsó lárvabőr védekezésképpen ekkor még részben rajtuk marad.

A táplálékkínálattól és hőmérséklettől függően a lárvák 10-30 nap alatt fejlődnek ki, és 3-17 napot töltenek bábként. Amennyiben gyors a teljes átalakulás, egy hónapra rá egy második generáció is megjelenhet egy éven belül.

A kifejlett katicabogarak áttelelnek, és nem sokkal a szaporodástimágó kb. háromnegyed évig tartó élete során szintén ragadozó. Védekezésképpen általában halottnak tetteti magát, illetve a támadó elriasztására vérfröccsköléssel reagál, ilyenkor akár 10%-os testfolyadékvesztésen is áteshet. követően elpusztulnak. Az

Katicalárva

és a bábja

A katicabogár és az ember 

A hétpettyes katicabogár igen hasznos a mezőgazdaság számára, mivel mind lárvaként, mind kifejlett állapotban levél- és pajzstetvekkelvédelemként előszeretettel alkalmazzák, Észak-Amerikába is ilyen célzattal telepítették be. táplálkozik. Egy lárva kifejlődése során akár 1000 tetvet is elfogyaszthat. Hasznos tulajdonságai miatt biológiai

Szépsége miatt több gyermekdal szereplője.

A ló története 

Törzsfejlődés 

A ma ismert ló (Equus caballus vagy Equus ferus caballus) hosszú törzsfejlődés során vált olyanná, amilyennek ma ismerjük. Ez a törzsfellődés több mint 60 millió évre nyúlik vissza. Az első „ősló”, az Eohippus a 75 millió évvel ezelőtt élt Condylarthrus fajok egyikéből fejlődött ki, melyek kutyánál nem voltak nagyobbak, lábaikon öt-öt ujj volt, és minden ujjukon pataszerű elszarusodott képződményt viseltek. Később a ló evolúcijójában a legjelentősebb változás a láb átalakulása (az ujjak folyamatos visszafejlődésével) volt.

A lófélék törzsfejlődésének lépései:

• Eohippus – kb. 60 millió éve, az eocén korban jelent meg.

Elülső lábain négy-négy, míg a hátsókon már csak három-három ujja volt. Ujjaikon a kutyákéhoz hasonló ujjpárnák voltak (Ezek maradéka a ló lábán látható ún. szarugesztenye vagy szarusarkantyú.) Átlagos magassága 36 cm lehetett (több különböző méretű változat is létezett. A legkisebb 25 cm, míg a legnagyobb 50 cm magas lehetett.). Élőhelyei feltételezhetően laza talajú őserdők, vízpartok és iszapos területek voltak. Fogazata alapján lombevő volt, az alacsonyabb cserjék és az aljnövényzet leveleit ehette, de már megjelentek a fűevésről való áttérés kezdeti jelei. Szőrzetének színe nem ismert, de életmódja alapján a tudósok leginkább a szarvashoz hasonló, barna, pettyes bundával képzelik el.

• Mesohippus és Miohippus – kb. 25-40 millió éve az oligocén korban jelentek meg.

A Mesohippus és a valamivel fejlettebb Miohippus két hasonló, és részben egymást követő időben élt ősló volt. Mind a négy lábukon három ujjuk volt, közülük a valamivel vastagabb középsőre nehezedett a legnagyobb súly. Táplálékuk kezdetben leginkább puha lombú fák és cserjék hajtásai voltak. 10-25 millió évvel ezelőtt, a miocén korban az őserdőket szavannákat, sztyeppék váltották fel, amihez az állatok úgy alkalmazkodtak, hogy fogazatuk egyre inkább alkalmassá vált a fűfélék fogyasztására, valamint nyakuk megnyúlt, hogy kényelmesen elérjék a füvet. Szemük is megváltozott, a fej oldalára tolódott el, így látóterük megnőtt (bár a binokuláris látómező csökkent.), így könnyebben észrevették a közeledő ragadozókat.

• Merychippus

A Miohippus-ból alakult ki. Még mindig több ujja volt, de már a testsúly nagy része a középső ujjon volt. Lábain már pata volt.

• Pliohippus – kb. 6 millió éve jelent meg.

Az első ősló, melynek minden lábán egy ujj volt. Ujjain a mai lovakéhoz teljesen hasonló pata volt.

• Equus caballus – kb. 1 millió évvel ezelőtt jelent meg.

Nem más mint a ma élő ló. Később több változat is kialakult.

A közhittel ellentétben, a zebra nem a lófélék családjába tartozik, hanem a szamarakhoz.

A ló háziasítása 

A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött (botaji kultúra), majd a mai Dél-Oroszország,Mezopotámia területén folytatódott. A nomás lótartók hamarosan rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként használni őket. Nyugat- és Közép-Európában kb. 700 óta, a vaskortól használják a lovat hátasállatként. illetve

Anatómia 

Ló anatómiája egy 15. századi egyiptomi iraton

Ló anatómiája

A ló páratlanujjú patás állat. Izomzata fejlett, erős.

A lónak testéhez képest kis gyomra van, ezért figyelni kell etetésére. Túletetés esetén különböző halálos szövődményű betegségek alakulhatnak ki.

A ló fejformái 

A fejformán a ló fejének oldalnézetét értjük. Ennek ismeretében következtethetünk a ló fajtájára, de csak esztétikai szempontból van jelentősége, a használhatóságot nem befolyásolja.

• Egyenes fej: a ló feje oldalról egyenes.
• Kosfej: konvex profilú fej
• Félkosfej
• Juhfej: a fejnek domború a homlokcsontja
• Ékfej: oldalról nézve rövid fej, mely a nagy rágóizom tájékán aránytalanul szélesebb, mint a szájnyílásnál
• Disznófej: durva, burkolt fej
• Csukafej: konkáv profilú fej

A ló háta és fara 

A ló hátát alapvetően a test többi részéhez viszonyított hossza alapján jellemezzük. Az ideális háthossz általában a hasznosítás függvénye: a lovassportokban leginkább a közepesen hosszú hát, a hidegvérű fajtáknál a rövid hát az ideális. A ló "farmotoros jármű": erejét, sebességét és teljesítményét nagyban befolyásolja a far alakja és izmoltsága. A hát és a far formája között nincs összefüggés, mindkét testtáj bármelyik formája kialakulhat egy-egy egyednél.

• Dinnye alakú far és előremélyedt hát: a dinnye alakú far ideális, mivel a gyors mozgást segíti. Az előremélyedt hát gyakran idősebb lovaknál jelenik meg. Hátaslovak esetében a hosszú hátizom és a hátcsigolyák fokozott terhelését vonhatja magával. Fogatlovaknál nem jelent problémát.
• Vékony törzs: a vékony törzsű ló gyakran nem megfelelő teherbírású, hiszen kevés hely van a testében a vérkeringés és légzőszervei számára.
• Csapott far és ideálisan ívelt hát: a csapott far ált. csak szépséghiba, bár bizonyos egyedek a hátsó lábukkal gyakran belelépnek az elülső sarokvánkosba.
• Vízszintes far és egyenes hát: az ilyen farral rendelkező ló ált. ugrásnál kevés erőt tud kifejteni, és gyakran egyensúlyi problémákkal küzd. Egyenes hát esetén a hát felső vonala majdnem vízszintes. Ált. csak szépséghiba.
• Pontyhát: a martól lefele lejt egy kicsit a hát és a far is: az ilyen ló számára különösen nagy a lovas hordása, és mozgása is kötött az ideálishoz képest.

Színek 

A ló szőrének színe attól függ, hogy bőre mennyi pigmentet, vagyis természetes festékanyagot tartalmaz. Szinte minden lónak és póninak sötét a bőre, kivéve a fehér jegyek helyén, például a fejen vagy a lábvégeken, ahol a bőr rózsaszínű, egész testükön. Általában amit fehér lónak mondunk, az valójában szürke. Ezeknek is sötét a bőre, ami azonban csak az orrtájékon látszik.

• Alapszínek: fekete, pej, sárga és fakó
• Kevert színek: deres, szürke és tarka

A korral a lovak színe is változni szokott. A szürke lovak sötét színűnek születnek, majd egyre több fehér szőrszáluk nő, és idővel egészen fehérnek tűnnek. Egyes szürkék szőrében idős korukra sötét, általában barna pettyek jelennek meg. Az ilyen lovat legyes szürkének nevezzük. A fekete a pej és a sárga színű lovaknál is előfordul, hogy a szőrzetükben,sörényükben és farkukban ősz szálak jelennek meg.

Alapszínek 

Fekete:

• A fedőszőre fekete,sörényével és farkával együtt.
• Nyári fekete: a fejen, a hason és a horpaszon a szőrzet sötétbarna, a hosszúszőrök (sörény, farok) feketék.

Pej:

• Sima pej: testén a szőrzet a barna különböző árnyalata, a sörény, a farok és a lábvégek feketék.
• Világos pej: szőre világosbarna, sárgás árnyalatú.
• Sötétpej: szőre egész sötétbarna, a has alján világosabb árnyalatú.
• Gesztenye pej: vöröses árnyalatú barna szőrzet, a hosszúszőrök és a lábvégek feketék

Sárga:

• Sok árnyalata van. A farok, a sörény lehet sötétebb vagy világosabb.
• Májsárga: a ló színe sötét gesztenyebarna, a sörénye és a farkra szőke.
• Ezüst: a májsárga másik elnevezése.

Fakó:

• Aranyfakó: a ló világossárga fedőszőrzetén elővillannak a fehér szőrszálak.
• Egérfakó: a ló szőre sötétszürke, sörénye és farka fekete.
• Izabellafakó: aranyszínű szőr, fehér sörénnyel és farokkal.
• Zsufafakó: sötétebb sárga fedőszőrzet mint az aranyfakónál, fekete sörénnyel-farokkal-lábvégekkel.

Kevert színek 

Deres:

• Vércsederes: sárga fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.
• Pejderes: barna fedőszőrbe fehér szőrszálak keverednek.
• Vasderes: a szürke fedőszőrzetbe fehér szőrszálak keverednek.
• Almásderes: a fehér színű szőrön kerek szürkés foltokat formáz a szőr színe.

Szürke: A fehér szőrű lovakat hívják szürkének, mert csikókorukban szürkén születnek és utána világosodnak ki, de bőrük szürke marad. Az igazi fehér lovat albínónak hívják, ők fehéren születnek és bőrük rózsaszín - szemük általában csókaszem.

• Szeplős- vagy legyesszürke: világosszürke alapon sötét, általában barna pettyes.
• Almásszürke: szőrében fekete és fehér kör alakú foltok vannak.
• Acélszürke: a ló fekete fedőszőrzetén át elővillannak a fehér szőrszálak.

Tarka:

• Sárgatarka: fehér szőr alapon sárga foltok
• Feketetarka: fehér szőr alapon fekete foltok
• Párductarka: a ló fehér szőrét barna vagy fekete foltok tarkítják.
• Pejtarka: fehér szőr alapon pej foltok

Szemszínek 

A lovak szemszínét, ugyanúgy, mint a szőrzetükét, a pigment mennyisége határozza meg. Többségükben - mivel a bőrük sötét - barna szeműek. Előfordulnak világos szeműek is az albínók és néha a tarka lovak esetében. Az appaloosa fajtájának pedig mindig kilátszik a szeme fehérje. Létezik az úgynevezett "csókaszem", amikor a normális szemszínhez kékes-fehéres alakzat társul.

• Barna szem: az írisz sötétbarna, az íriszt körülvevő szemfehérje pedig csak akkor látszik ki, ha a ló ijedt vagy valamiért haragos.
• Világos szem: lehet világoskék vagy piros. A világos szín nem befolyásolja a ló látását. A világoskék vagy a piros szemű lovat csókaszeműnek, illetve emberszeműnek hívják.

Pataszínek 

A lovak patájának, vagyis a szarunak a színe összefügg a pata fölött levő szőrzet színével. A sötét szőrű lábakon a pata is sötét, palaszürke színű. A kesely lábon a pata világos, viaszsárga színű, amit viaszolt patának neveznek. Az is előfordul, hogy egy lónak különböző színű patái vannak - ezt sávolt viaszolt patának hívják. Sokak szerint, minél világosabb a pata színe, annál gyengébb, de állatorvosi tanulmányok ezt nem erősítik meg.

Jegyek 

Csikó és póni

A ló jegyei azok a jegyek amelyek segítségével a lovat azonosítani lehet. A jegyeket a ló személyazonossági okmányaiba be kell vezetni.

A ló méretei 

A ló méreteit sokféleképpen megadhatjuk. A különböző testtájak az egyes egyedeknél igen nagy eltéréseket mutatnak, van azonban néhány lényeges méret, ami alapján reális méretet kapunk a megmérendő lóról.

• Marmagasság

A leggyakrabban használt méret a marmagasság, amit bottal vagy szalaggal mérhetünk. A mar magasságának lemérésével adhatjuk meg legmegfelelőbben a ló tényleges magasságát, hiszen a marmagasság a lehajtott és felemelt fejű lónál is ugyanakkora, míg az ennél magasabban található testrészek (fej, nyak) helyzete szinte folyamatosan változik.

• Övméret és szárkörméret

Jó támpontot adhat a ló alkatának megállapításához, ha megmérjük a ló övméretét. A ló lábának szerkezetéről akkor kaphatunk jó információt, ha megmérjük a szárkörméretét. Az előbbit a mar mögött kezdjük mérni, körbe a hason, az utóbbit a lábszár felénél célszerű megmérni.

Az egyéb mérések ált. a lovasfelszerelések kiválasztásához használatosak. A kantár kiválasztásához lemérhetjük a ló kétoldali közötti távolságot a tarkó felé, míg a zablák kiválasztásához a szájszegletek közötti távolságot a ló száján keresztül határozzuk meg. A megfelelő lótakarók kiválasztásához a marbúbtól a farokrépáig mérjük meg a ló hosszát, követve a hát ívét.

Szaporodás

A ló emlősállat, melynek szaporodása történhet természetes vagy mesterséges fedeztetés útján. A mének folyamatosan nemzőképesek, a kancák viszont csak az ún. sárlás időszakában termékenyíthetőek eredményesen, amely 20 napos megszakítások után kb. 3-5 napig tart.

A lótenyésztés legáltalánosabb módja az, amikor a kancatulajdonos a sárló, azaz a megtermékenyítésre alkalmas kancát a fedezőménhez szállítja. Ha a mén nagyon messze van, akkor a kanca általában eltölt néhány napot a méntelepen.

Néhány fedeztetési állomáson hágatógúzst helyeznek a kancára. Ez egy hátulsó lábakra csatolt szíj, ami megakadályozza, hogy a kanca hátrarúgjon, így a mén megsérüljön hágatás közben. Nem minden kanca viseli el a hágatógúzst, de ha a kanca valóban rúg, és komoly esélye van annak, hogy a mén megsérül, mégiscsak jó megoldás.

A természetes fedeztetés másik módja a szabad fedeztetés. Ilyenkor az összes sárló kancát és fedezőmént egy legelőre engedik. Ez egy bevett szokás az Izlandi, a Fjord és számos egyéb pónifajtáknál. A kancákat a legelőre vezetik, és addig tartják, míg a fedezőmén be nem jön hozzájuk. Ekkor minden lovat egyszerre engednek el. A végén sok kanca lesz vemhes, de legtöbbször nem tudjuk megmondani, mikor fog a kiscsikó megszületni.

Az ellés 

A vemhesség 336 (320–355) napig tart; az ikerellés nagyon ritka.^[1] A közelgő ellés jelei a horpaszok beesése, a fartő besüllyedése a farok mindkét oldalán, továbbá a kitőgyelés és a péra (a nemi szerv külső része) megduzzadása. A tünetek általában az utolsó héten megerősödnek, de már hetekkel korábban jelentkezhetnek. A fedeztetés pontos idejének feljegyzése ezért nagyon fontos mozzanat. Amikor a megduzzadt emlő a jártatás után is megtartja méretét, tapintása nem ödémás, hanem inkább mirigyes és a bimbók végén előbb sárgás viaszos majd normális tejcseppek jelennek meg, akkor az ellés néhány napon belül megtörténhet. A kanca akár egy héttel előbb is tejelhet, máskor pedig csak az ellés után indul meg a tej, ez idő alatt a csikót mesterségesen kell táplálni. A kancák a kedvező medenceformájuk miatt többnyire könnyen és gyorsan ellenek.

Az ellés szakaszai:

• előkészítő szakasz, az ellés jelei megjelennek
• a megnyílási szakasz, a nyitófájások ideje, pár óráig tarthat, főbb jelei: a nyak izzadása, gyakori lefekvés-felkelés, vizelés-bélsárürítés, valamint a táplálkozás szüneteltetése.
• kitolási szakasz, hirtelen kezdődik, körülbelül fél óráig tarthat, 10-30 percig többnyire, megjelennek a tolófájások, a lábhólyag felreped és a kanca heves erőlködéssel, gyakran állva szüli meg csikóját.
• utószakasz, az utófájások következményeként eltávoznak a magzatburkok, időtartama akár 3 óra is lehet.

A kedvező anatómiai tulajdonságok miatt a kancák könnyen ellenek, de felléphetnek komplikációk az ellés közben, ezért a vemhesség utolsó napjaiban ajánlatos a kancákat állandó megfigyelés alatt tartani.

Viselkedés 

Legelésző lovak

A lovak minden esetben csoportban élnek, mivel – prédaállatok lévén – a magányosságtól félnek. A lovak nagyobb csoportját ménesnek nevezzük. A lovak egymás közötti viszonya meghatározott. Minden lónak megvan a maga hierarchikus helye a ménesben, amely meghatározza viselkedését. Általában a lovaknál is van főnök. Ha valamelyik másik ló is vezér szeretne lenni, akkor harccal döntik el. A lovak szeretik, ha kényeztetik őket, de képesek túlzásba vinni az evést, ami nagy veszélyt jelent az egészségükre.

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat